• Látomáskeresés Szertartás

      Dátum: 2011-05-25 - 2011-05-30
      Időpont: Szerdától hétfőig.

      Helyszín: Nógrád megye - Cserkút puszta
     

     LÁTOMÁSKERESÉS SZERTARTÁS 

     

    „Egy nap, egy esztendő

    Két nap, két esztendő

    Három nap, három esztendő

    Négy nap, négy esztendő

     

    Nagyapák, Nagyanyák gyertek

    Nagyapák, Nagyanyák gyertek”

     

    Ez a világ hajnalára visszanyúló beavatási szertartás valamilyen formában mindenhol létezett földünkön. Kulturális nyomai a mai napig fellelhetőek minden fajta szellemi tanításban, a nagy világvallásoktól a népmeséken keresztül a törzsi tradíciókig, bizonyos társadalmakban és helyeken pedig még mindig élő hagyomány. A klasszikus sámáni útnak, legyenek bármekkora földrajzi és kulturális különbségek a különféle hagyományok között, talán a legfontosabb része. Bármilyen sámáni munkához, legyen az gyógyítás, tanítás, lélek-kísérés vagy bármi más, alapvető feltétele az elhívás, amely leginkább álmok, látomások formájában érkezik, de jellemzője egyfajta belső hajtóerő is ilyenkor, ami folyamatosan arra ösztönöz minket, hogy minden áron ezen az úton járjunk. Van, ahol a szellemvilágból jön a hívás, máshol a fizikai testben lévő tanító jelzi, hogy itt az idő, sok esetben pedig egyszerre történik meg mindkettő. Van, ahol alaposan felkészülnek rá, van, ahol spontán módon következik be ez az extázisszerű állapot. A lényege viszont mindenhol ugyanaz: napokig tartó emberfelettinek számító beavatási szertartás megélése, amely testi-lelki-szellemi szinten egyaránt hat.

     Fizikai szinten jellemző ilyenkor a napokig tartó egyedüllét, száraz böjt, amikor sem ételt sem vizet nem fogyaszt a jelölt, pár négyzetméterre korlátozott a mozgástér. Lelkileg az extrém körülmények hatására egy idő után felszínre törnek az egyén legmélyebb félelmei, kétségei, vágyai, szembesül saját eddigi életével, megismeri igazi Önvalóját. Szellemileg megláthat és megérthet a sorsával kapcsolatban olyan összefüggéseket, nézőpontokat, amelyek gyökeresen megváltoztathatják az életről alkotott felfogását, különös tekintettel saját egyéni életére. 

    A napokig tartó beavatási időszak alatt jelentősen megváltozik, kitágul a tudat érzékelése, a régi hagyományokban ilyenkor minden pillanatot, mozzanatot a látomás részének tartottak az első perctől az utolsóig. Legyen az álom, gondolat, az állatok jelzései, szakadó eső, tűző napsütés, félelmek, fájdalom, öröm. A nappalok és éjszakák megélésének összessége adja a látomás-élményt; a fizikai viszontagságok és próbatételek segítenek átlépni a hétköznapi tudatállapotból egy tágabb érzékelésű úgynevezett megváltozott tudatállapotba, amikor az elfogadott és ismert felületes információ-áramlásnál sokkal intenzívebb és mélyebb érzéseket és élményeket tapasztal meg a jelölt. Ez az álomidő, amikor már nincs külvilág és belső világ, csak a pillanat megélése van. Már nem külső szemlélője, megfigyelője az ember a világnak, hanem újra szerves része.  A beavatódás által az illető spirituálisan újra megszületik, ténylegesen egy másik ember tér vissza a közösségbe.

    Ez a szertartás nem veszélytelen, nem a tömeges önismereti mozgalmak útja. Erős jellemet és erős vezetőt kíván, hogy ne kudarc legyen belőle, hanem valódi beavatási élmény. Napokig nem enni, nem inni, a legtöbb ember számára kibírhatatlannak tűnik, napokat és éjjeleket teljesen egyedül tölteni a természetben mindenféle kommunikációs eszköz és mindennemű hétköznapi elfoglaltság, tevékenység nélkül, mára elképzelhetetlennek számít. Mindezt pár négyzetméteren legalább három-négy napon át, de ez bizonyos esetekben jóval hosszabb idő is lehet. Lehetetlen? Nem, vannak, akik jelen korunkban is végigjárták ezt az utat, és másokat is el tudnak idáig vezetni, végig kísérnek az ösvényen, melynek a végén semmi sem lesz olyan az életedben, mint előtte volt. Keresd őket, és rájuk találsz!

     

    Majercsik János Oguz

     


    >> vissza a bejegyzésekhez <<
     



---
vissza az elejére